Az enjambment egy mondat vagy tagmondat szünet nélküli folytatása a versszakon túl. A gondolat áthúzódik a következő sorba.

Amikor egy sor „the”-vel, „and”-vel, vagy egy frázis közepén végződik, az olvasót előrehúzza. Ez a szerkezet lendületet, feszültséget vagy meglepetést kelt, amikor a kiegészítés megérkezik. Lehetővé teszi a költő számára, hogy a nyelvtani egységet a metrikus egység ellen játssza, feszültséget keltve a kettő között. Shakespeare, Milton és sok modern költő nagymértékben támaszkodik az enjambementre, hogy az üres vers rugalmas és beszédszerű maradjon.

Ennek ellentéte egy lezárt sor, amelyben az írásjelek és az értelem a sor végén közel kerülnek egymáshoz. A legtöbb vers keveri a kettőt. Az ügyes sortörés lehetővé teszi az olvasó számára, hogy érezze a gondolat folyamatos áramlását, miközben továbbra is regisztrálja a sorok ritmusát. Ha túlzottan, változatlanul használják, a verset prózává homályosíthatja; ha gondosan elhelyezik, erőteljes kifejezőeszközzé válik.

Az a sor, amelyik nem fejezi be a feladatát, mielőtt a következő elkezdődne, enjambment-et használ.