A szivattyús-tározós vízerőművek egy óriási akkumulátorhoz hasonlóan működnek. Amikor az áram olcsó, a szivattyúk egy alsóbb víztározóból egy felsőbbbe mozgatják a vizet. Amikor a kereslet megnő, a víz turbinákon keresztül visszafolyik lefelé, energiát termelve. Ugyanaz a víz évtizedekig kering két víztározó között.

Ez a hálózati energiatárolás legrégebbi és legnagyobb formája. Az első erőművek az 1890-es évekből származnak. Napjainkban a szivattyús vízerőművek a globális tárolókapacitás több mint 90 százalékát teszik ki. Egyetlen erőmű több ezer megawattórát képes tárolni, és órákon vagy napokon át üríteni. Az oda-vissza hatásfok körülbelül 70-80 százalék.

Erősségei a méretezhetőség és az időtartam. Az akkumulátorok olcsóbbak rövid kitörések esetén. A szivattyús vízerőművek hosszú időszakokat bírnak. Korlátai a földrajzi elhelyezkedés és a költségek. Két, különböző magasságban elhelyezkedő, ideális esetben egymáshoz közeli víztározóra van szükség hozzá. Az új erőművek építése évekig tart, és környezetvédelmi felülvizsgálat előtt áll. Ennek ellenére elengedhetetlen a nagy szél- és napenergia-arányú hálózatok kiegyensúlyozásához.

Főbb jellemzők

• Két különböző magasságban lévő víztározó
• Szivattyúk és turbinák
• Hosszú távú tárolás
• Magas oda-vissza hatékonyság
• Földrajzfüggő