Amikor a Toyota gyárat épít Kentuckyban, vagy amikor egy kínai cég megvásárol egy brazil bányászati ​​vállalatot, az külföldi közvetlen befektetés. Az FDI azt jelenti, hogy egy ország vállalata egy másik ország üzleti érdekeltségeibe fektet be, általában irányítást vagy jelentős befolyást szerezve a működés felett. Ez különbözik a portfólióbefektetéstől, ahol a külföldiek részvényeket vagy kötvényeket vásárolnak anélkül, hogy bármit is kezelnének.

Az országok versenyeznek a külföldi közvetlen befektetésekért, mert az többet hoz, mint pusztán pénzt. Technológiát, vezetői készségeket és hozzáférést biztosít a globális ellátási láncokhoz. Egy új gyár munkahelyeket teremt és helyi munkavállalókat képez. A helyi beszállítók szerződéseket kapnak. Nőnek az adóbevételek. A fejlődő országok számára a külföldi közvetlen befektetés az iparosodás rövidebb útját jelentheti, bár nem mindig zökkenőmentesen.

A hátrányok valósak. A külföldi cégek erőforrásokat vonhatnak ki anélkül, hogy újra befektetnének. A profit visszaáramlik a központokba. A kormányok néha adókedvezményeket és enyhített szabályozásokat kínálnak, amelyek meghaladják az előnyöket. A külföldi közvetlen befektetések pedig ingatagok lehetnek. Egy politikai válság vagy egy globális visszaesés elmenekülésre kényszerítheti a befektetőket, üres gyárakat hagyva maguk után.

Miért fektetnek be külföldön a cégek?

• Hozzáférés új piacokhoz
• Alacsonyabb munkaerő- és termelési költségek
• Természeti erőforrások
• Stratégiai eszközök és technológia
• Kereskedelmi megállapodások és vámok