Charles Darwin és Alfred Russel Wallace 1858-ban írták le a természetes szelekciót. Az ötlet egyszerű. Egy populáció egyedei változatosak. Egyes variációk segítenek nekik a túlélésben és a jobb szaporodásban, mint mások. Ezek az egyedek továbbadják tulajdonságaikat több utódnak. Generációk során a hasznos tulajdonságok gyakoribbá válnak. A folyamat nem véletlenszerű. A mutáció véletlenszerűen hoz létre variációt, de a szelekció egy szűrő, amely előnyben részesíti azt, ami egy adott környezetben működik.

A természetes szelekció többféle formát ölthet. Az irányított szelekció egy tulajdonságot az egyik irányba terel, például a nagyobb csőrméretet aszály idején. A stabilizáló szelekció az átlagosnak kedvez, és eltávolítja a szélsőségeket, például az emberi születési súlyt. A bomlasztó szelekció mindkét szélsőséget a középsővel szemben részesíti előnyben, ami megoszthatja a populációt. A szexuális szelekció speciális eset, amelyet a párválasztás vagy a párokért folytatott versengés vezérel. A pávafarkak és a szarvasagancsok szexuális szelekció révén fejlődtek ki, még akkor is, ha megnehezítik a túlélést.

A természetes szelekció feltételei

• A tulajdonságok változása egy populáción belül.
• Örökölhetőség: a tulajdonságokat át kell örökíteni.
• Differenciális túlélés vagy szaporodás.
• Idő: a változás generációkon át halmozódik.

A természetes szelekció nem tervez előre. A jelenlegi körülményekre reagál. Egy olyan tulajdonság, ami egy korszakban hasznos volt, hátránnyal járhat, amikor a környezet megváltozik.