A szén folyamatosan mozog a légkör, az óceánok, a szárazföld és az élőlények között. Ez a mozgás a szén körforgása. A növények fotoszintézissel kivonják a szén-dioxidot a levegőből, és cukrokba és szövetekbe zárják. Az állatok megeszik a növényeket, és légzéssel visszaadják a szenet. Amikor az élőlények elpusztulnak, a lebontók lebontják őket, és a szenet visszajuttatják a talajba és a levegőbe. Az óceánok nagy mennyiségű szén-dioxidot nyelnek el, és a tengeri élőlények héjakat és csontvázakat építenek belőle. Évmilliók alatt a szén egy része eltemetődik és szénné, olajjá és gázzá sűrül.

Az emberi tevékenység megzavarta ezt a ciklust. A fosszilis tüzelőanyagok elégetése során felszabadul a föld alatt több százmillió éven át tárolt szén. Az erdőirtás során olyan fák pusztulnak el, amelyek egyébként elnyelnék a szén-dioxidot. Ennek eredményeként a légköri szén nettó mennyisége megnő, ami megköti a hőt és elősegíti az éghajlatváltozást. Az óceán az emberi kibocsátás körülbelül egynegyedét nyeli el, ami savasabbá teszi a tengervizet, és károsítja a korallokat és a kagylókat.

Főbb széntárolók

• Légkör: szén-dioxid és metán.
• Óceánok: oldott szén és tengeri élővilág.
• Földterület: talaj, erdők és tőzeg.
• Fosszilis tüzelőanyagok: szén, olaj és gáz.

A szénciklus nem zárt hurok. Olyan áramlások összessége, amelyek kiegyensúlyozatlanok lehetnek. Az emberiség történelmének nagy részében az egyensúly megmaradt. Az ipari forradalom óta ez nem így van.