A vándorlegeltetés az állatállomány szezonális mozgatása a nyári és téli legelők között. A teljes nomád életmóddal ellentétben a vándorlegeltetés egy bázist foglal magában. A pásztorok nyáron magashegyi legelőkre terelik állataikat, télen pedig védett völgyekbe viszik le őket. Az útvonalak hagyományosak, és gyakran generációkon át követik őket. Az Alpokban, Spanyolországban és a Közel-Keleten a vándorlegeltetés évszázadok óta formálja a tájakat és a kultúrákat.

A gyakorlat koordinációt igényel. A családok vagy falvak felváltva küldhetik a pásztorokat az állatokkal. A nők és a gyermekek gyakran maradnak, hogy a növényeket és a háztartásokat kezeljék. A vándorlegeltetésre több irányból is nyomás nehezedik: kerítések, utak, városfejlesztés és az éghajlatváltozás. Amikor a legelők feldarabolódnak, a pásztorok nem tudnak mozogni. Egyes közösségek felhagytak a gyakorlattal. Mások alkalmazkodtak, teherautókat használnak az állatok szállítására, és sajtot vagy gyapjút árulnak a réspiacokon.

Főbb jellemzők

• Fix nyári és téli legelők.
• Szezonális mozgás, nem állandó vándorlás.
• A család egy része által fenntartott otthon.
• A hagyományos útvonalak generációkon át öröklődnek.

A transzhumencia nem ereklye. Egy működő rendszer, amely egyensúlyt teremt az állatok szükségletei és a környezeti korlátok között.