Az átmeneti rítus egy olyan szertartás, amely egy személy egyik státuszból a másikba való átmenetét jelzi. A születés, a pubertás, a házasság és a halál a klasszikus események. Arnold van Gennep 1909-ben írt írásában három fázist azonosított: elkülönülést, liminalitást és beilleszkedést. A személy elhagyja régi státuszát, egy ideig egy köztes állapotban létezik, majd új identitással tér vissza a társadalomba. Victor Turner később kibővítette a liminalitás fogalmát, a kétértelműség és a potenciál pillanataként írta le.

Ezek a szertartások gyakran drámaiak. A beavatottakat elkülöníthetik, új nevet adhatnak nekik, sebeket ejthetnek rajtuk, vagy titkos tudást taníthatnak nekik. A megpróbáltatás számít. Ez jelzi az átmenetet a testben és az emlékezetben. Sok társadalomban az egész közösség részt vesz benne, tanúja a változásnak és megerősíti az új státuszt. A rituálé nélkül az átmenet befejezetlennek vagy illegitimnek tekinthető.

Gyakori fázisok

• Elválás: a beavatott elhagyja a régi életet.
• Liminalitás: a kétértelműség és a megpróbáltatások időszaka.
• Bejegyzés: visszatérés új státusszal.
• A közösségi elismerés pecsételi meg a változást.

Az átmeneti rítusok nem csak az egyénnek szólnak. Megújítják a csoport saját struktúrájának és értékeinek megértését.