A földigiliszták az Oligochaeta osztályba tartozó talajlakó gyűrűsférgek, amelyek a legtöbb szárazföldi ökoszisztémában megtalálhatók, ahol nedvesség és szerves anyag van jelen. A gyakori mezőgazdasági fajok közé tartozik a közönséges földigiliszta (Lumbricus terrestris), a vörös gyűrűsféreg (Eisenia fetida) és a szürke mezei féreg (Aporrectodea caliginosa). Bomló szerves anyaggal és talajjal táplálkoznak, azt a beleiken keresztül juttatják, és tápanyagban gazdag ürüléket ürítenek. Ásóikkal levegőztetik a talajt, javítják a vízbeszivárgást, összekeverik a szerves anyagokat, és javítják a talaj szerkezetét. Charles Darwin 1881-es, "A zöldségpenész kialakulása férgek hatására" című könyve volt az elsők között, amely felismerte fontosságukat. A földigiliszták érzékenyek a talajművelésre, a növényvédő szerekre, a savasságra és az alacsony szervesanyag-tartalomra, így jelenlétük jó mutatója a talaj egészségének. A gilisztakomposztálás vörös gyűrűsférgeket használ az ételmaradékok és a trágya komposzttá alakítására. A földigiliszták hozzájárulnak a szén- és nitrogénkörforgáshoz is, és táplálékforrást jelentenek a madarak, vakondok és más vadon élő állatok számára.