Az emlékezet a tanulás időbeli megőrzése az információk kódolása, tárolása és előhívása révén. Lehetővé teszi a múltbeli tapasztalatok számára, hogy befolyásolják a jelenlegi viselkedést és gondolkodást.

A pszichológusok az emlékezetet szakaszokra és rendszerekre osztják. Az érzékszervi memória a nyers benyomásokat egy másodperc töredékéig őrzi meg. A rövid távú vagy munkamemória korlátozott mennyiségű információt tárol másodpercektől percekig, amíg használatban van. A hosszú távú memória sokkal hosszabb ideig, akár egy életen át tárolja a tudást és a tapasztalatokat. A hosszú távú memórián belül az explicit rendszerek a tények és események tudatos felidézését támogatják, míg az implicit rendszerek a készségeket és a feltételes válaszokat támogatják.

Az emlékezet inkább rekonstruktív, mint reproduktív. Az előhívást a jelzések, az aktuális hangulat és a későbbi információk befolyásolják. A felejtés a hanyatlás, az interferencia vagy az előhívás sikertelensége következménye lehet. Az érzelmi izgalom, az ismétlés és az értelmes szervezés erősíti a megtartásukat. Az olyan rendellenességek, mint az amnézia és az öregedéssel járó memóriaváltozások, rávilágítanak ezen rendszerek sebezhetőségére.

Emlékezet nélkül minden pillanat önmagában állna meg. Vele együtt a tapasztalat egy folyamatos énné halmozódik fel.