A Young-Helmholtz trikromatikus elmélet szerint a retina háromféle színreceptort tartalmaz, amelyek mindegyike egy másik hullámhossztartományra a legérzékenyebb – nagyjából a vörös, a zöld és a kék színeknek felel meg. Minden érzékelt szín e három receptortípus együttes aktivitásából származik.

Thomas Young vetette fel az ötletet a tizenkilencedik század elején; Hermann von Helmholtz fejlesztette tovább. A modern fiziológia megerősítette három csap fotopigment létezését, amelyek csúcsérzékenysége a rövid, közepes és hosszú hullámhosszú tartományokban van. Az agy a három csaptípus relatív aktiválódását hasonlítja össze a teljes színárnyalat-skálának a létrehozásához. A színvakság jellemzően az egyik csaptípus hiányából vagy hibás működéséből ered, ami megváltoztatja a normál színlátást eredményező összehasonlításokat.

Az elmélet a három elsődleges szín keverékével történő bármely spektrális szín illesztését, valamint a színkeverés alapvető tényeit is figyelembe veszi. A receptorok szintjén működik; a vizuális rendszer későbbi szakaszai a csapjeleket ellentétes csatornákká szervezik át, ahogyan azt az ellentétes folyamat elmélete leírja. A két elmélet együttesen koherens képet ad a színlátásról a retinától az agykéregig.

Háromféle, hullámhosszra eltérően hangolt csap elegendő a színek teljes világának érzékeléséhez.