A forrásamnézia az a képtelenség, hogy emlékezzünk arra, hol, mikor vagy hogyan szereztük meg az információt, annak ellenére, hogy maga az információ megmarad. A tartalom elérhető; a forrás elveszik.

Valaki ismerhet egy tényt, mégis tévesen egy újságnak tulajdoníthatja azt egy beszélgetés helyett, vagy hihet egy képzelt eseményt, ami valóban megtörtént. A forrásamnézia hozzájárul a hamis emlékekhez és az alvóeffektushoz, amelyben egy alacsony hitelességű forrásból származó üzenet idővel meggyőzőbbé válik, ahogy a forrás elfelejtődik. Az idősebb felnőttek különösen hajlamosak a forrászavarra.

A jelenség rávilágít arra, hogy a tartalomra és a kontextusra vonatkozó emlékezést részben eltérő folyamatok támogatják. A hippocampus és a prefrontális régiók szerepet játszanak a forrásinformációk megkötésében és későbbi visszakeresésében. Amikor ez a kötés meghiúsul, a tény elszabadul az eredetétől, és helytelenül újra összerakható.

A forrásamnézia mindennapi arca az, ha valaki tud valamit anélkül, hogy tudná, hogyan tudja.