A belső fül a hallórendszer legbelső része. Itt található a csiga, amely a hangot továbbítja, valamint a vesztibuláris szervek, amelyek az egyensúlyt és a fej mozgását érzékelik.

A belső fülbe jutó hangrezgések mozgásba hozzák a csiga folyadékát. Az alaphártya mentén található szőrsejtek ezt a mozgást idegi jelekké alakítják, amelyek a hallóidegen keresztül az agyba jutnak. A félkörös ívjáratok és az otolith szervek érzékelik a forgási és a lineáris gyorsulást, biztosítva az egyensúlyhoz és a térbeli tájékozódáshoz szükséges információkat. Mindkét rendszer ugyanazzal a folyadékkal töltött, hártyás felépítéssel és ugyanazzal a szőrsejt-transzdukciós mechanizmussal rendelkezik.

A belső fül sérülése szenzorineurális halláskárosodást vagy vesztibuláris rendellenességeket, például szédülést okozhat. Mivel a struktúrák érzékenyek és csontba burkolóznak, a diagnózis gyakran funkcionális tesztekre és képalkotásra támaszkodik, nem pedig közvetlen vizsgálatra. A cochleáris implantátumok a sérült szőrsejteket a hallóideget közvetlenül stimulálva megkerülik, így sok súlyos belső fülkárosodásban szenvedő embernek visszaállítják a hallás egy formáját.

A belső fül az a hely, ahol a mechanikai rezgés az idegrendszer elektromos nyelvévé válik.