A tartalmi érvényesség azt a mértéket jelenti, amennyire egy teszt a mérni kívánt viselkedés vagy tudás teljes skáláját lefedi. A magas tartalmi érvényességgel rendelkező teszt lefedi azt a területet, amelyet állítólag lefed, és nem pazarolja az elemeket irreleváns anyagokra.

Egy történelem kurzus záróvizsgáján a tartalmi érvényesség megköveteli, hogy a kérdések a kurzuson tanított témákat és készségeket képviseljék, ne pedig homályos mellékproblémákat vagy soha be nem mutatott anyagokat. Egy vezetési vizsga esetében a tételeknek és feladatoknak tükrözniük kell a biztonságos vezetéshez szükséges tényleges kompetenciákat. A tartalmi érvényesség megállapítása általában szakértői megítélést igényel: a szakemberek áttekintik a vizsga tervrajzát és a tételeket, hogy megerősítsék a megfelelő lefedettséget és a megfelelő hangsúlyt.

A tartalmi validitás különbözik az validitás más formáitól. Egy teszt jól mintavételezheti a vizsgált területet, mégis nem képes megjósolni a jövőbeli teljesítményt (alacsony kritériumvaliditás), vagy nem méri azt az elméleti konstrukciót, amelyet mérni hivatott (alacsony konstrukcióvaliditás). Tartalmi validitás nélkül azonban az eredmények értelmezése eleve megkérdőjelezhetővé válik.

Egy olyan teszt, amely a megfelelő kérdéseket teszi fel a megfelelő anyagról, tartalmi érvényességgel rendelkezik. Ez az az alap, amelyre az érvényesség más formái épülnek.