A darabolás (chunking) az egyes információk nagyobb, értelmes egységekbe történő szervezése. Ez az egyik leghatékonyabb módja a munkamemória korlátozott kapacitásának bővítésére.

Egy klasszikus bemutató számjegyláncokat használ. A legtöbb ember körülbelül hét egymással nem összefüggő számjegyet tud fejben tartani. Csoportosítsd ugyanazokat a számjegyeket ismerős dátumokba vagy számmintákba, és ugyanaz a személy sokkal többre is emlékezhet. A sakkmesterek a bábuk helyzetét a táblán nem elszigetelt elemekként, hanem értelmes konfigurációkként emlékeznek; a kezdők, akiknek nincsenek ilyen egységeik, sokkal kevesebbre emlékeznek. Maga a nyelv egy egységbe fűződő rendszer: a betűk szavakat alkotnak, a szavak kifejezéseket, a kifejezések pedig mondatokat.

A darabolás az előzetes tudástól függ. Ami egy szakértő számára egyetlen egységnek számít, az egy kezdő számára sok különálló elemet jelenthet. A gyakorlás tehát nem a nyers kapacitás növelésével, hanem gazdagabb egységek építésével javítja a memória terjedelmét. A technikát szándékosan alkalmazzák emlékeztető rendszerekben, és spontán módon jelenik meg, valahányszor az emberek elsajátítanak egy új területet.

Az elemek összekapcsolásával a darabolás egy szivárgó információt kezelhető folyammá alakít.