A képérzékelő az az eszköz, amely a fényt elektronikus jellé alakítja. A lencse mögött található, a fókuszsíkban. Amikor a fény eléri az érzékelőt, a fény intenzitásával arányos elektromos töltést generál. A kamera ezt a töltést digitális képpé dolgozza fel. Két fő típusa van: a CCD és a CMOS. A CMOS ma már domináns, mivel olcsóbb gyártani, kevesebb energiát fogyaszt, és gyorsabb kiolvasást tesz lehetővé. A CCD-érzékelőket még mindig használják bizonyos tudományos és csillagászati ​​alkalmazásokban, ahol érzékenységük és egyenletességük számít.

A szenzor mérete a kamerák egyik legfontosabb jellemzője. A nagyobb szenzorok több fényt rögzítenek, ami általában jobb teljesítményt jelent gyenge fényviszonyok mellett és kisebb mélységélességet. A kisebb szenzorok kisebb kamerákat és objektíveket tesznek lehetővé. Az érzékelőn lévő pixelek száma határozza meg a felbontást, de a több pixel nem mindig jobb. A kisebb pixelek kevesebb fényt gyűjtenek össze, ami növelheti a zajt. Az érzékelőtechnológia drámaian fejlődött. A hátulról megvilágított szenzorok a vezetékeket a fényérzékeny réteg mögé helyezik, javítva az érzékenységet. Az egymásra helyezett szenzorok egy memóriaréteget adnak hozzá, ami gyorsabb kiolvasást és jobb videóteljesítményt tesz lehetővé.

Érzékelő típusok

• CCD. Töltéscsatolt eszköz, régebbi technológia.
• CMOS. Komplementer fém-oxid félvezető, ma domináns.
• Hátsó megvilágítású. Fokozott érzékenység.
• Stacked. Gyorsabb kiolvasás, jobb videó.

A szenzor a digitális fényképezőgép szíve. Mérete, típusa és pixelszáma határozza meg, hogy mire képes a fényképezőgép.