A nagyító egy olyan eszköz, amely negatívot vetít fotópapírra. Ez a sötétkamra szíve. Felül egy fényforrás található. Alatta egy hordozó tartja a negatívot. Egy lencse fókuszálja a képet az alatta lévő papírra. A fotós a magasság állításával változtatja a nyomat méretét, a rekesznyílással pedig a fényerőt és az élességet. Az expozíció időzített, gyakran egy időzítővel, amely be- és kikapcsolja a fényt.

Két fő típusuk van. A kondenzoros nagyítók lencsét használnak a fény fókuszálására a negatívon keresztül, ami nagy kontrasztot és éles szemcsézettséget eredményez. A diffúziós nagyítók diffúz anyagot használnak a fény szétszórására, ami lágyabb kontrasztot és kevésbé hangsúlyos szemcsézettséget eredményez. Mindkettőt használják, és a választás preferencia kérdése. A nagyítók különböző formátumokban kaphatók, a 35 mm-estől a nagy formátumig. A negatív hordozónak meg kell egyeznie a film formátumával. A tartozékok közé tartoznak a festőállványok a papír síkban tartásához, a szemcsefókuszálók az élesség ellenőrzéséhez és a szűrők a változó kontrasztú papírhoz.

Egy nagyító részei

• Fényforrás. Világítást biztosít.
• Negatív hordozó. Tartja a filmet.
• Lens. Fókuszálja a képet.
• Oszlop. Megtámasztja a fejet és lehetővé teszi a magasságállítást.
• Lambéria. Tartja a papírt és a festőállványt.

A nagyító egy egyszerű gép. Összetettsége a használó fotós kezében rejlik.