Az egymást követő dagályok és apályok közötti vízszintkülönbség az árapály-tartomány. Ez helyről helyre és napról napra változik. A mikrotidális partokon a különbségek kisebbek, mint két méter; a makrotidális partokon a hat métert is meghaladhatják, egyes helyeken pedig a tizenöt métert is meghaladják.

A hullámterjedelmet a csillagászati ​​árapály-keltő erők, a part menti medence rezonancia tulajdonságai és a helyi batimetria szabályozzák. A tavaszi dagályok okozzák a legnagyobb, a szűkös dagályok pedig a legkisebb hullámterjedelmet. A tölcsér alakú öblök és a széles kontinentális talapzatok drámaian felerősíthetik az árapályhullámot.

Az árapály-tartomány meghatározza az árapály-zóna kiterjedését, a kikötők és a part menti védelmi létesítmények kialakítását, valamint az árapály-energia kinyerésének lehetőségét. Az árapályvonalak között élő élőlények alkalmazkodtak a helyi tartományhoz és a kapcsolódó merülési és elmerülési ciklusokhoz. Az árapály-tartomány pontos előrejelzése a geofizikai előrejelzés egyik legrégebbi és legsikeresebb ága.

• Magasságkülönbség a dagály és az apály között
• Földrajzilag és a tavaszi-csendes ciklussal együtt változik
• Felerősíti a parti geometria
• Formálja az árapályközi ökoszisztémákat és a part menti mérnöki munkát