Bármely hegy, amely a tengerfenékből emelkedik ki, de nem éri el a felszínt, fenékhegynek minősül. Legtöbbjük vulkanikus eredetű, középóceáni hátságokon, forró pontokon vagy szubdukcióval kapcsolatos íveken alakult ki. Csúcsaik néhány száz méterrel vagy több ezer méterrel a tengerszint alatt helyezkedhetnek el.

A fenékhegyek megszakítják az áramlatokat, lokalizált feláramlást és felgyorsult áramlásokat hoznak létre, amelyek táplálékot szállítanak a lebegő táplálkozóknak. Ennek eredményeként gyakran sűrű és változatos korall-, szivacs- és kapcsolódó halközösségeknek adnak otthont, így a biológiai sokféleség gócpontjaivá válnak az egyébként ritkás mélytengeri tájakon. Számos fenékhegy a halak csoportosulására irányuló halászatok célpontja is.

Mivel a fenékhegyek elszigeteltek, és a lassan növekvő közösségek évszázadokig is eltarthatnak, mire helyreállnak a zavarás után, természetvédelmi szempontból aggodalomra adnak okot. A becslések szerint több tízezer fenékhegynek csak kis hányadáról végeztek biológiai mintát. A továbbfejlesztett batimetriai térképezés folyamatosan új fenékhegyeket tár fel a világ óceánjaiban.

• Víz alatti hegy, amely nem éri el a felszínt
• Általában vulkáni eredetű
• Támogatja a fokozott biodiverzitást
• A halászat hatásaira érzékeny