Miután egy szereplőt bevezettünk, a későbbi mondatokban egyszerűen csak annyit mondhatunk: @@Én@@ő. Az anafora egy olyan kifejezés használata, amely a diskurzus egy korábbi elemére, annak előzményére utal vissza.

A névmások a legismertebb anaforák, de a határozott leírások és a három pont is betöltheti ugyanezt a funkciót. A helyes felbontás koherenssé teszi a szöveget; kétértelműség merül fel, ha egynél több előzmény áll rendelkezésre. A nyelvek abban különböznek, hogyan jelölik az anaforikus kapcsolatokat, és abban, hogy engedélyezik-e a nulla anaforát.

A számítógépes munka jelentős összegeket fektet az anafora felbontásába a fordítás és a kérdések megválaszolása érdekében. A diskurzuselmélet az anaforát elsődleges eszközként kezeli a mondatok nagyobb szövegekbe való összefűzésére. A gondos írók kezelik az anaforikus láncokat, hogy az olvasók soha ne veszítsék el a referenst.

• Visszahivatkozás egy korábbi elemre
• Gyakran névmásokkal valósul meg
• Helyreállítható előzményt igényel
• A szöveg koherenciája szempontjából elengedhetetlen