A mindennapi beszéd a szavakat nyilvánvaló egységekként kezeli, mégis a határok meghúzása bonyolult lehet. A szó egy olyan nyelvi egység, amely jellemzően önállóan is megállja a helyét, jelentést hordoz, és sok nyelv helyesírásában szóközök választják el egymástól – bár a nyelvészeti tesztek túlmutatnak a helyesíráson.

A szavak morfémákat kombinálnak, és kifejezések fejeiként szolgálnak. A nyelvek abban különböznek, hogy sok rövid szót vagy hosszú, multimorfikus szavakat részesítenek előnyben. A pszicholingvisztikai kísérletek azt vizsgálják, hogy a szavak hogyan tárolódnak és hogyan férnek hozzá a mentális lexikonhoz.

A szótárak a szót tekintik elsődleges felsorolási egységnek, a több szavas kifejezések esetében is. A szóösszetétel nyelvek közötti meghatározása továbbra is elméleti kihívás, de az egység nélkülözhetetlen a leíráshoz, az írás-olvasáshoz és a hétköznapi metanyelvhez.

• Önálló, jelentéssel bíró nyelvi egység
• Egy vagy több morfémából épül fel
• A helyesírási és nyelvi kritériumok néha eltérnek egymástól.
• Központi szerepet játszik a lexikográfiában és a nyelvről szóló mindennapi beszélgetésekben