A jogrendszerek nagyra értékelik a folytonosságot. A stare decisis (a stare decisis) doktrína szerint a bíróságoknak a korábbi döntésekben megállapított precedenseket kell betartaniuk, amikor hasonló kérdésekkel foglalkozó új ügyekben döntenek.

A vertikális stare decisis az alsóbb fokú bíróságokat a magasabb fokú bíróságok ítéleteihez köti; a horizontális stare decisis pedig azt a gyakorlatot írja le, hogy a bíróság a saját korábbi határozatait követi. A doktrína nem abszolút – a bíróságok felülbírálhatják a nyilvánvalóan téves, működésképtelen vagy elavult precedenseket –, de az eltéréshez indokolt indoklás szükséges.

A stare decisis (kezdetleges döntéshozatal) a kiszámíthatóságot, a hatékonyságot és a legitimitást elősegíti azáltal, hogy megmutatja, hogy az eredmények inkább elveken, mint a döntéshozó személyén alapulnak. Az ügyvédek teljes pereskedési stratégiáikat az általa létrehozott kötelező érvényű és meggyőző tekintély mátrixa köré építik.

• A kialakult precedens követésének tana
• Az alsóbb fokú bíróságokat a felsőbb hatóságokhoz köti
• Csak nyomós indokokkal engedélyezi a felülbírálást
• Támogatja a stabilitást és az egyenlő bánásmódot