A tömeges gyilkosságok, melyek célja egy csoport elpusztítása, a modern történelem számos epizódját meghatározták. A népirtás egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges elpusztítására irányuló szándékos kísérlet. A kifejezést a második világháború alatt alkották meg, majd később beépítették a nemzetközi jogba.

A holokausztot, az örmény népirtást, a ruandai népirtást és más eseteket történészek, jogászok és társadalomtudósok vizsgálták. A mintázatok gyakran magukban foglalják az embertelenítő propagandát, a bürokratikus szervezkedést, valamint a hétköznapi emberek részvételét vagy beleegyezését. A megelőzés és a büntetés továbbra is hiányos.

A tudományos vita folytatódik a definíciós határokról, az összehasonlító elemzésről, valamint a népirtás és a kapcsolódó emberiség elleni bűncselekmények közötti kapcsolatról. A dokumentáció, a túlélők vallomásai és a törvényszéki bizonyítékok elengedhetetlenek a történelmi feljegyzések megalapozásához. A koncepció szembesítést kényszerít a modern társadalmakban jelen lévő szervezett pusztítás képességével.

• Célzott csoport szándékos megsemmisítése
• Nemzetközi jogban elismert
• Több bizonyítékkal dokumentálva
• Folyamatos történelmi és jogi elemzés tárgya