Vannak helyek, ahol zsúfoltnak érződik a népsűrűség, míg mások üresnek. A népsűrűség az emberek számát méri egységnyi földterületre vetítve, általában négyzetkilométerenként vagy négyzetmérföldenként kifejezve. Ez megmutatja, hogy egy terület milyen intenzíven lakott.

Nagy népsűrűség fordul elő a termékeny folyóvölgyekben, a part menti síkságokon és a városi központokban. Az alacsony népsűrűség a sivatagokat, a magashegységeket és a boreális erdőket jellemzi. A számtani sűrűség egyszerűen a teljes népességet osztja el a teljes területtel; a fiziológiai sűrűség a népességet a szántóföldhöz viszonyítja, és gyakran értelmesebb képet ad az erőforrásokra nehezedő nyomásról.

A népsűrűség befolyásolja a szolgáltatások nyújtásának költségeit, a földhasználat intenzitását, valamint az innováció és a torlódások lehetőségét. A népsűrűség térképei az emberi földrajz legvilágosabb képei közé tartoznak. Egy pillantással megmutatják, hogy az emberek hol választották – vagy kényszerültek – élni.

• Emberek egységnyi földterületre vetítve
• Kiemeli az emberi eloszlás egyenetlenségét
• Magasabb a városokban és a termékeny régiókban
• Fontos a tervezés és az erőforrás-felmérés szempontjából