Homokdűnék és csupasz sziklák húzódnak a horizontig a könyörtelen nap alatt. A sivatag olyan régió, ahol olyan kevés csapadék esik, hogy a növény- és állatvilág ritka. A legtöbb definíció nagyjából évi 250 milliméternyi csapadék küszöbértéket használ.

A forró sivatagokban, mint például a Szaharában, rendkívüli nappali hőség uralkodik; a hideg sivatagokban, mint például a Góbi-sivatagban, fagyos telek vannak. Bizonyos partvidékeken található ködsivatagok szinte egyáltalán nem kapnak esőt, mégis a ködből nyerik a nedvességet. A sivatagi élőlények alkalmazkodásai közé tartozik a víztárolás, az éjszakai aktivitás és a hatékony vesék.

A sivatagok emberi hasznosítása az öntözéstől, a légkondicionálástól és gyakran a fosszilis víztől függ. Egyes sivatagi régiókban a bányászat, a turizmus és a napenergia-létesítmények terjeszkednek. Keménységük ellenére a sivatagok speciális ökoszisztémákat és a szél és a ritka árvizek által formált feltűnő felszíni formákat támogatnak.

• Nagyon száraz régió minimális csapadékkal
• Támogatja a ritka, specializált életet
• Meleg és hideg típusokat is tartalmaz
• A szél és az alkalmankénti víz alakítja