A lezárás az elbeszélés utolsó szakasza, amelyben a cselekmény bonyodalmai megoldódnak, és a kimenetel világossá válik. A szó a franciából származik, és azt jelenti, hogy „kioldás”.

A tetőpont után a végkifejlet mutatja be a döntő események következményeit. A laza szálak lezárulnak, a rejtélyek megmagyarázódnak, és megállapítják az új – boldogabb, szomorúbb vagy csupán más – állapotot. Egyes történetekben a végkifejlet rövid; másokban egy jelentős zárótételt foglal el. Egy esetlen végkifejlet valószínűtlen megoldások bevezetésével vagy az érzelmi csúcspont utáni túl hosszú elkalandozással ronthatja az erős tetőpont hatását.

A lezárás különbözik a cselekményes eseményektől, bár a kettő gyakran átfedésben van. A cselekményes események sorozata a tetőpontot követi; a lezárás a narratíva központi kérdéseinek tisztázását és lezárását hangsúlyozza. Az olvasók a befejezés érzését várják, még akkor is, ha ez a befejezés ironikus vagy nyitott.

Amikor a cselekmény csomói kibogozódtak, és a történet világa végső formájában feltárul, a végkifejlet elvégezte a dolgát.