A vám az importált árukra kivetett adó. A kormányok a bevételek növelése, a hazai iparágak védelme vagy a kereskedelmi partnerek nyomásának biztosítása érdekében vetik ki. A vámot az importőr fizeti, aki általában a költségek egy részét áthárítja a fogyasztókra. Az acélra kivetett 25 százalékos vám drágítja az importált acélt, ami segíti a hazai acélgyárakat, de növeli az autógyártók és az építőipari vállalkozók költségeit.

A vámoknak hosszú története van. A 19. században az Egyesült Államok kormányzati bevételeinek fő forrását jelentették. Védték a feltörekvő iparágakat a brit versenytől. A második világháború után az országok fokozatosan csökkentették a vámokat olyan megállapodások révén, mint a GATT és a Kereskedelmi Világszervezet. Az átlagos vámok az 1947-es körülbelül 40 százalékról a legtöbb fejlett országban mára 5 százalék alá csökkentek.

Ez a tendencia a közelmúltban megfordult. Az Egyesült Államok 2018-tól vámokat vetett ki a kínai árukra, Kína pedig válaszlépéseket tett. Az Európai Unió vámokat vetett ki az acélra és az alumíniumra. India védi mezőgazdasági ágazatát. A vámok népszerűek a hazai termelők körében, de népszerűtlenek a fogyasztók és az exportőrök körében, akik megtorlással szembesülnek. A közgazdászok általában az alacsony és kiszámítható vámokat részesítik előnyben, de a politika gyakran mást diktál.

Tarifatípusok

• Ad valorem: az érték százalékos aránya
• Specifikus: egységenkénti fix összeg
• Összetett: mindkettő kombinációja
• Védő: védi a hazai ipart
• Bevétel: növeli az állami bevételeket