A kivándorlás egyének mozgása egy adott népességből vagy területről. Ez a bevándorlás tükörképe. Amikor az emberek elhagynak egy országot, kivándorlók a távozási helyükről, és bevándorlók a megérkezési helyükre. Ugyanaz a személy lehet mindkettő, attól függően, hogy az út melyik végét nézzük. A demográfusok azért követik nyomon a kivándorlást, mert az befolyásolja a népesség méretét, a munkaerő-kínálatot és az ország korszerkezetét.

Az emberek sokféle okból vándorolnak ki. A taszító tényezők elűzik őket: háború, üldöztetés, szegénység, munkanélküliség, aszály vagy a lehetőségek hiánya. A vonzó tényezők máshová vonzzák őket: munkahelyek, biztonság, családi kapcsolatok, jobb iskolák vagy magasabb bérek. A legtöbb migráció szomszédos országok között történik, nem óceánokon át. Az ENSZ becslése szerint 2020-ban körülbelül 281 millió ember élt a születési országán kívül, ami a világ népességének nagyjából 3,6 százaléka. A hazautalások, azaz a kivándorlók által hazaküldött pénzösszeg sok országban meghaladja a külföldi segélyeket.

Gyakori taszító és vonzó tényezők

• Gazdasági: munkahelyek, bérek, megélhetési költségek.
• Politikai: konfliktus, üldöztetés, instabilitás.
• Környezetvédelmi tényezők: aszály, árvizek, tengerszint-emelkedés.
• Szociális: családegyesítés, oktatás.

A kivándorlás enyhítheti a helyi munkaerőpiacokra nehezedő nyomást, de egyúttal elszívhatja az országot a képzett munkaerőtől. A hatás attól függ, hogy kik távoznak, és hogy visszatérnek-e.