A nagylátószögű felvétel a jelenet és a környezet széles látószögű képét mutatja. A téma látható, de kicsi a képmezőben, eltörpül a környezet mellett. A felvétel meghatározza, hol játszódik a cselekmény, és hogyan viszonyul a téma a térhez. Gyakran ez a jelenet első felvétele, amely a nézőknek a földrajzi elhelyezkedés érzetét adja, mielőtt közelebb kerülnének. A nagylátószögű felvétel nem csupán technikai szükségszerűség. Ez a látásmód egyik módja.

A széles látószögű felvételek többféle méretben kaphatók. A teljes felvétel tetőtől talpig befogja a témát, kitöltve a kép teljes magasságát. A távoli felvétel a témát távolra helyezi, a környezet dominál. Az extrém távoli felvétel apróvá teszi a témát, szinte elveszve a tájban. Minden variációnak más a hatása. A teljes felvétel a testet mutatja. A távoli felvétel a kontextust mutatja. Az extrém távoli felvétel az egyén jelentéktelenségét mutatja a világ hatalmasságához képest.

A nagylátószögű felvételeket sokféle célra használják. Meghatározzák a helyszínt. Megmutatják a léptéket. Izolációt teremtenek. Egy sivatagban egyedül álló szereplő kicsinek tűnik. Egy zsúfolt utcán lévő szereplő névtelennek. Egy hegytetőn álló szereplő diadalmasnak érződik. A nagylátószögű felvétel lehet gyönyörű vagy sivár, a kompozíciótól és a fénytől függően. Ez a mozi egyik legerősebb eszköze. Teret ad a közönségnek a légzésre és a gondolkodásra.