A plazmid egy kis, kör alakú DNS-molekula, amely a bakteriális kromoszómától függetlenül replikálódik. A baktériumok plazmidokat használnak gének, köztük antibiotikum-rezisztencia gének megosztására. A tudósok vektorként használják őket a gének gazdasejtekbe juttatására. A plazmid a géntechnológia egyik legfontosabb eszköze.

Egy tipikus laboratóriumi plazmidnak számos jellemzője van. A replikációs origó lehetővé teszi a replikációt a gazdaszervezetben. Egy szelektálható marker, általában egy antibiotikum-rezisztencia gén, lehetővé teszi a plazmidot felvevő sejtek azonosítását. Egy többszörös klónozóhely biztosítja a kívánt gén beillesztését. Egy promóter irányítja a beillesztett gén expresszióját. Egyes plazmidok fehérjetisztításhoz szükséges jelölőket vagy vizualizáláshoz szükséges riportereket is tartalmaznak.

A plazmidokat klónozásban, fehérjeexpresszióban, génterápiában és CRISPR-ben használják. Úgy tervezhetők, hogy egy gént expresszáljanak baktériumokban, élesztőben, emlőssejtekben vagy növényekben. Több gént is hordozhatnak. Indukálható promóterekkel módosíthatók, amelyek be- vagy kikapcsolják a expressziót. Sokoldalúságuk miatt a plazmidok szinte minden molekuláris biológiai laboratóriumban megtalálhatók.

A plazmidokat a természetben is használják. Antibiotikum-rezisztenciát terjesztenek a baktériumok között, ami komoly közegészségügyi probléma. Ugyanaz a mechanizmus, amely hasznossá teszi őket a laboratóriumban, veszélyessé teszi őket a klinikumban is.