Sejtek tenyésztése egy tálban. Ez az egyszerű állítás leír egy technikát, amely a modern biológia alapját képezi. A sejttenyésztés a sejtek szabályozott laboratóriumi körülmények között történő tenyésztésének folyamata. A sejtek lehetnek baktériumok, élesztősejtek, rovarsejtek vagy emlőssejtek. Lehetnek közvetlenül szövetből vett primer sejtek, vagy halhatatlanná tett sejtvonalak, amelyek határozatlan ideig osztódnak. Tenyészthetők kis lombikokban vagy ezer literes bioreaktorokban.

A körülmények számítanak. A sejteknek tápanyagokra van szükségük: cukrokra, aminosavakra, vitaminokra és sókra. Szükségük van a megfelelő hőmérsékletre, ami emlős sejtek esetében általában 37 Celsius-fok. Szükségük van a megfelelő pH-értékre, ami általában 7,4 körül van. Oxigénre van szükségük, amelyet a táptalaj vagy gázfázis biztosít. Meg kell védeni őket a szennyeződéstől, ezért a sejttenyésztést steril fülkékben végzik, és néha antibiotikumokat adnak a táptalajhoz.

A sejtkultúrának számos felhasználási módja van. Vakcinákat, antitesteket és más biológiai anyagokat állít elő. Gyógyszereket tesztel toxicitás és hatékonyság szempontjából. Azt vizsgálja, hogyan reagálnak a sejtek a jelekre, és hogyan alakulnak ki betegségek. Szöveteket növeszt transzplantációhoz. Ez egy modellrendszer, egy szabályozott környezet, ahol a változók manipulálhatók.

A technika nem korlátlan. Egy csészében lévő sejtek másképp viselkednek, mint egy test sejtjei. Elveszítik a kontextusukat, a szomszédaikat, a vérellátásukat. Egy sejtkultúrában hatásos gyógyszer egy betegnél hatástalan lehet. A sejtkultúra egy kiindulópont, nem a végső válasz.