A vagyonkezelés túlmutat a részvények kiválasztásán. Az ügyfél teljes pénzügyi életét vizsgálja: befektetéseket, adókat, vagyontervezést, biztosításokat, nyugdíjat és filantrópiát. A cél nem csupán a pénz gyarapítása, hanem az ügyfél tényleges igényei köré szervezni azt. Egy jó vagyonkezelő, mielőtt egyetlen alapot ajánlana, rákérdez a családra, az üzleti érdekekre és a jótékonysági célokra.

A szolgáltatás eszközszint szerint rétegzett. A tömegpiaci ügyfelek robottanácsadót és telefonszámot kaphatnak. A tehetős ügyfelek dedikált tanácsadót és pénzügyi tervet. A magas és ultramagas vagyonnal rendelkező ügyfelek egy csapatot kapnak: egy tanácsadót, egy adószakértőt, egy hagyatéki ügyvédet és egy befektetési stratéga szakértőt. A díjak tükrözik a különbséget. Egy robottanácsadó 0,25 százalékot számíthat fel. Egy magánbank 1 százalékot vagy többet is felszámíthat.

Az iparág konszolidálódik. A független regisztrált befektetési tanácsadók piaci részesedést szereztek a wirehouse brókerekétől, mivel jogilag kötelesek vagyonkezelőként eljárni. Ez azt jelenti, hogy az ügyfél érdekeit helyezik előtérbe, felfedik az összeférhetetlenséget, és elkerülik az olyan jutalékokat, amelyek ösztönzőket teremtenek a nem megfelelő termékek értékesítésére. A vagyonkezelői szabvány nem univerzális, de terjedőben van.

A vagyonkezelés nem garantált. A piacok esnek, az adók változnak, és a családok nem értenek egyet. Egy jó vagyonkezelő értéke nem az, hogy minden évben legyőzze az indexet. Az, hogy a tervet a helyes úton tartsa, amikor az érzelmek arra késztetik az ügyfeleket, hogy az alsó határon adják el a részvényeiket, vagy egy népszerű szektor után kutassanak.