A habarcs az a paszta, amely a téglákat, köveket vagy blokkokat összeköti a falazatban. Cementből, homokból, mészből és vízből készül. A keverék idővel megkeményedik, rögzíti az elemeket a helyükön, és lezárja a réseket a víz és a levegő ellen.

A habarcs nem csak ragasztó. Hozzájárul az elemek közötti kisebb mozgásokhoz, egyenletesen elosztja a terheket, és lehetővé teszi a fal lélegzését. A túl kemény habarcs megrepesztheti a téglákat, amelyeket a téglák tartanak. A túl puha habarcs pedig szétmorzsolódhat. A megfelelő keverék az elemektől és a kitettségi körülményektől függ.

Különböző típusú habarcsok léteznek. Az N típus általános célú keverék föld feletti falakhoz. Az S típus erősebb, teherhordó falakhoz és föld alatti falakhoz használják. Az O típus gyengébb, és olyan történelmi restaurációkhoz használják, ahol a rugalmasság számít. A mészhabarcs, amely a portlandcement előtt elterjedt volt, lágyabb és áteresztőbb, ezért a régi épületek gyakran mészalapú javításokra szorulnak.

Anyagok keverése és érlelése. A túl gyorsan száradó habarcs veszít a szilárdságából. Meleg időben a kőművesek vízzel tartják bedolgozható állapotban a habarcsot. Hideg időben védik a fagytól. Apró részletek, nagy következmények.