A permakultúra egy olyan tervezési rendszer, amelynek célja a természetes ökoszisztémákat utánzó produktív tájak létrehozása. A kifejezést az 1970-es években alkotta meg Bill Mollison és David Holmgren ausztrál ökológus, akik az ipari mezőgazdaság romboló hatásának tekintett jelenségekre reagáltak.

A megközelítés ötvözi az ökológiát, a hagyományos tudást és a gondos megfigyelést. Egy permakultúrás gazdaság több funkciót is halmozhat: egy szélfogót, amely gyümölcsöt is termel, egy tavat, amely öntöz és halakat nevel, csirkéket, amelyek a komposztban kaparásznak és kártevőket esznek. A zónák kifelé sugároznak a házból, a leggyakrabban gondozott elemek a legközelebb. A két rendszer találkozási pontján található szélek különösen produktívnak tekinthetők.

Tervezési alapelvek a gyakorlatban

• Figyelj meg és lépj kapcsolatba a változtatások végrehajtása előtt
• Energia és víz gyűjtése és tárolása
• Biológiai erőforrások használata külső beavatkozások helyett
• Ne termelj hulladékot; minden körforgásban van

A permakultúra inkább egy tervezési filozófia, mint egy rögzített módszer, és a kritikusok megjegyzik, hogy az állításai néha megelőzik a bizonyítékokat. Ennek ellenére számos gyakorlata, beleértve az élelmiszer-erdőket, a swales-t és az integrált állattenyésztési rendszereket, utat talált a regeneratív mezőgazdaság mainstream részévé.