Amikor a felesleges tápanyagok bejutnak egy víztestbe, a növények és algák növekedése felgyorsulhat a természetes szint fölé. Ez a tápanyag-dúsulás az eutrofizáció. Az óceánban ez a legkifejezettebb a part menti övezetekben, amelyek mezőgazdasági lefolyást, szennyvizet és légköri nitrogénlerakódást kapnak.

Az azonnali eredmény gyakran a sűrűbb fitoplanktonvirágzás. Amikor a felesleges szerves anyag lesüllyed és lebomlik, oxigén fogy, ami néha hipoxiát vagy anoxiát okoz. További következmények a fajösszetétel változásai, a tengerifűfélék árnyékolás miatti vesztesége és a gyakoribb káros algavirágzás. Az ökológiai és gazdasági költségek közé tartoznak a halpusztulások, a bezárt kagylótelepek és a leromlott állapotú rekreációs vizek.

Az eutrofizáció szabályozásához a tápanyagbevitel csökkentése szükséges a forrásoknál – a műtrágyagazdálkodás, a szennyvíztisztítás és a tápanyagokat felfogó vizes élőhelyek védelme révén. A helyreállás évekig, sőt évtizedekig is eltarthat a terhelés csökkentése után, mivel az üledékek továbbra is kibocsátják a tárolt tápanyagokat. A monitoring programok nyomon követik a klorofill, az oxigén és a tápanyagkoncentrációkat az állapot és a trendek felmérése érdekében.

Egy valaha tiszta parti öböl krónikusan zavarossá és oxigénhiányossá válhat a tartós eutrofizáció során.