A Stanford-Binet teszt az eredetileg Alfred Binet és Théodore Simon által Franciaországban kidolgozott intelligenciateszt amerikai változata. A Stanford Egyetem munkatársa, Lewis Terman adaptálta és kibővítette, bemutatva az intelligenciakvóciens koncepcióját a széles közönségnek.

A korai verziók a mentális és a kronológiai életkor arányát használták. A későbbi kiadások a kortársakkal való összehasonlításon alapuló eltérési IQ-pontszámokat fogadtak el, összhangba hozva a skálát a modern pszichometriai gyakorlattal. A teszt a kognitív képességek széles skáláját vizsgálja – verbális gondolkodás, kvantitatív gondolkodás, absztrakt vizuális gondolkodás és rövid távú memória –, és mind összetett pontszámot, mind alskálák pontszámait eredményezi.

A Stanford-Binet tesztet többször is felülvizsgálták a normák frissítése, a méltányosság javítása és a korosztályi tartomány kiterjesztése érdekében. Továbbra is az egyik leggondosabban felépített és legalaposabban kutatott egyéni intelligenciateszt, amelyet klinikai, oktatási és kutatási környezetben használnak. Története jól mutatja az intelligenciatesztelés fejlődését a segítségre szoruló gyermekek azonosítására szolgáló gyakorlati eszköztől a kifinomult pszichometriai eszközzé.

A skála, amely Binet módszerét bevitte az amerikai pszichológiába, ma is Stanford és Binet nevét viseli.