Az előhívás az a folyamat, amelynek során a tárolt információkhoz hozzáférünk, és azokat tudatosan előhívjuk. Ez az emlékezés harmadik szakasza a kódolás és a tárolás után. Az előhívás lehet explicit, például egy tény felidézésekor egy vizsgához, vagy implicit, például amikor egy készséget automatikusan hajtunk végre.

A sikeres előhívás az emléknyom erősségétől és az előhívási jelzésektől – az emlék beindítását segítő ingerektől – függ. Az előhívás, a felismerés és az újratanulás a visszahívás három mérőszáma. A kontextusfüggő és az állapotfüggő memória azt mutatja, hogy az előhívás jobb, ha az előhíváskori környezet vagy belső állapot megegyezik a kódoláskori környezettel vagy állapottal.

A visszakeresés mértéke

• Visszahívás: információk előhívása jelzések nélkül
• Felismerés: korábban tanult elemek azonosítása
• Újratanulás: annak mérése, hogy mennyivel gyorsabban tanulható meg újra az anyag
• A jelzések javítják a visszakeresés sikerességét