A fix arányú ütemterv egy meghatározott számú válasz után ad megerősítést. Az arány állandó marad: minden ötödik, vagy minden huszadik válasz hozza létre a megerősítést.

Az ütemterv magas, állandó válaszadási arányt eredményez, gyakran rövid szünettel minden megerősítő mondat után. A darabbér – minden tucat elvégzett feladat utáni fizetés – egy klasszikus valós példa. A szervezet megtanulja, hogy egy meghatározott mennyiségű munkára van szükség, és hajlamos azt gyorsan elvégezni. A magasabb arányok hosszabb megerősítés utáni szüneteket eredményeznek, és végül megterhelhetik a viselkedést, ha a követelmény túl magas lesz.

A fix arányú ütemtervek viszonylag ellenállóak a kioltással szemben a folyamatos megerősítéssel összehasonlítva, mégis kevésbé, mint a változó arányú ütemtervek. Széles körben használják őket a képzésben, mivel a kontingencia egyértelmű, és a megerősítés mértéke közvetlenül a tanuló irányítása alatt áll: a gyorsabb reagálás gyorsabb megtérülést eredményez.

Amikor a szabály az, hogy „csináld meg ennyiszer, és megkapod a jutalmat”, akkor a fix arányú ütemterv van érvényben.