A bulimia nervosa egy étkezési zavar, amelyet visszatérő falási rohamok jellemeznek, majd kompenzáló viselkedések, amelyek célja a súlygyarapodás megelőzése. A falási rohamok során rövid idő alatt nagy mennyiségű ételt fogyasztanak, miközben elveszítik a kontrollt; a kompenzáló cselekedetek gyakran magukban foglalják az önként kiváltott hánytatást, a hashajtók vagy vízhajtók helytelen használatát, a böjtöt vagy a túlzott testmozgást.

Az anorexiával ellentétben a bulimiában szenvedők gyakran normál testsúlyúak vagy túlsúlyosak, így a rendellenesség hosszabb ideig rejtve maradhat. Az orvosi kockázatok közé tartoznak az elektrolit-egyensúlyhiányok, amelyek befolyásolhatják a szívet, a fogászati ​​​​erózió az ismételt hányás miatt, valamint a gyomor-bélrendszeri károsodás. A pszichológiai jellemzők gyakran magukban foglalják a testtel való elégedetlenséget, a hangulati ingadozást és a szigorú önértékelést, amely túlságosan függ az alaktól és a testsúlytól.

A rendellenesség jellemzően késő serdülőkorban vagy kora felnőttkorban kezdődik. A legerősebb bizonyítékokkal rendelkező kezelés a kifejezetten a bulimia kezelésére adaptált kognitív viselkedésterápia; bizonyos antidepresszáns gyógyszerek is csökkenthetik a falási rohamok gyakoriságát. A felépülés lehetséges, de a lefolyás beavatkozás nélkül krónikus lehet.

A bulimiát a korlátozás, a falási rohamok és a kompenzáció ördögi köre hajtja, amely önmagát fenntartóvá válik. A kezelés központi feladata ennek a körforgásnak a megszakítása.