A belső béke az alkotmányos cél, a béke és a rend fenntartása a nemzeten belül. A kifejezés az Egyesült Államok alkotmányának preambulumában szerepel. Ez a hat cél egyike. Az alkotmány alkotói olyan kormányt akartak, amely képes megelőzni a belső konfliktusokat. A Shays-lázadás megmutatta a Konföderációs Cikkelyek gyengeségét. Az új alkotmány a belső béke biztosítását célozta.

A belső nyugalom nem csendet jelent. A polgárháború és az erőszakos felkelés hiányát jelenti. A jogállamiságot jelenti. Azt jelenti, hogy a vitákat bíróságok és választások útján rendezik, nem pedig erőszakkal. A kormánynak hatalmában áll fenntartani a rendet. Hatalmában áll megvédeni a jogokat is. A két cél ellentmondásban áll egymással. A túl sok rend elnyomhatja a szabadságot. A túl kevés rend káoszhoz vezethet.

A hazai nyugalom a gyakorlatban

• A szövetségi csapatok leverhetik a felkelést.
• A bíróságok békésen rendezik a vitákat.
• A rendőrség fenntartja a közrendet.
• A választások erőszak nélkül adják át a hatalmat.
• A polgári zavargások próbára teszik a célt.

A belső nyugalom nem garantált. A polgárháború volt a legnagyobb kudarc. Zavargások, tüntetések és politikai erőszak ismétlődnek. A kormánynak egyensúlyt kell teremtenie a rend és a szabadság között. Az Első Kiegészítés védi a gyülekezés és a szólásszabadság jogát. A kormány nem hallgattathatja el egyszerűen a nézeteltéréseket. Csak a tiltakozás idejét, helyét és módját szabályozhatja. Ez az egyensúly nehéz. Egyben elengedhetetlen is. A belső nyugalom minden más alapja. Béke nélkül nincs jólét. Rend nélkül nincs szabadság. A Preambulum második helyen említi. Ez egy előfeltétel. A törvény megfogalmazói tudták ezt. Átélték a háborút. Békét akartak. Olyan kormányt akartak, amely elég erős ahhoz, hogy fenntartsa azt. De nem olyan erős, hogy elpusztítsa a szabadságot. Ez az egyensúly. Ez a cél.