Az injekció közvetlenül a szervezetbe juttatja a gyógyszert, megkerülve az emésztőrendszert. Ez gyorssá, kiszámíthatóvá és hasznossá teszi azoknál a gyógyszereknél, amelyeket a gyomorsav lebontana, vagy amelyek rosszul szívódnak fel. Többféle beadási mód létezik. Az intravénás injekció vénába kerül, és másodperceken belül hat. Az intramuszkuláris injekció izomba, például a deltoid izomba vagy a combba kerül, és percek vagy órák alatt felszívódik. A szubkután injekció a bőr alatti zsírrétegbe jut, és lassabban szívódik fel. Az intradermális injekció a bőr felső rétegébe kerül, egyes oltásokhoz és allergiatesztekhez használják.

Minden beadási módnak megvan a saját felszerelése és technikája. Az intravénás injekciók vénába helyezett tűt vagy katétert használnak. Az intramuszkuláris injekciók hosszabb tűt használnak az izom eléréséhez. A szubkután injekciók rövid, vékony tűt használnak. Az injektálható térfogat változó: az intravénás injekció nagy mennyiségeket képes kezelni, míg a szubkután injekció néhány milliliterre korlátozódik. A steril technika elengedhetetlen. A tűszúrásos sérülések és fertőzések megfelelő óvintézkedésekkel megelőzhetők.

Gyakori szempontok:

• Útvonal. IV, IM, szubkután, intradermálisan.
• Kezdés. Az intravénás a leggyorsabb, a bőr alatti a leglassabb.
• Volume. Az intravénás készítmény nagy térfogatot képes befogadni; a bőr alatti készítmény nem.
• Helyszínváltás. Az ismételt injekciózás ugyanabba a helyre szövetkárosodást okozhat.

A cukorbetegségben, reumatoid artritiszben és más krónikus betegségekben szenvedő betegek gyakran otthon öninjekciózzák magukat. Fontos a képzés és az éles tárgyak megfelelő megsemmisítése.