A mélység az óceán felszínétől egy adott pontig, leggyakrabban a tengerfenékig mért függőleges távolság. Ez az oceanográfia alapvető koordinátája, amely szabályozza a nyomást, a fény behatolását, a hőmérsékletet és a lehetséges életformákat.

Az átlagos óceánmélység körülbelül 3700 méter; a legmélyebb árkok meghaladják a 10 000 métert. A mélységet visszhangmérőkkel mérik, amelyek az akusztikus impulzus oda-vissza útját mérik, műszereken lévő nyomásérzékelőkkel, vagy műholdas magasságméréssel, amely a felszíni magasságból következtet a tengerfenék topográfiájára. Pontos mélységi információkra van szükség a navigációhoz, a kábelvezetéshez, az élőhelyek osztályozásához és minden vízoszlopprofil értelmezéséhez.

Mivel a nyomás nagyjából egy atmoszférával növekszik tíz méterenként, a mélység meghatározza a búvárok fiziológiai határait, valamint a merülőhajók és érzékelők mérnöki követelményeit is. Számos biológiai és kémiai folyamat mélységi zónák – eufotikus, mezopelagikus, batipelagikus – szerint szerveződik, mindegyiknek jellegzetes feltételei vannak.

• Függőleges távolság a felszíntől az óceán egy pontjáig
• Szabályozza a nyomást, a fényt és az élőhelyet
• Szonárral, nyomással vagy műholdas módszerekkel mérve
• Átlagos óceánmélység körülbelül 3700 m