A szinapszis az a specializált csomópont, ahol egy neuron kommunikál egy másik sejttel – általában egy másik neuronnal, de néha egy izom- vagy mirigysejttel. Az emlősök agyában a legtöbb szinapszis kémiai: a preszinaptikus terminál neurotranszmittert szabadít fel egy keskeny szinaptikus résbe; a transzmitter a posztszinaptikus membrán receptoraihoz kötődik, és megváltoztatja annak ingerelhetőségét.

Elektromos szinapszisok is léteznek. Ezeken a réskapcsolatokon az ionok közvetlenül áramlanak egyik sejtből a másikba, lehetővé téve a nagyon gyors és gyakran kétirányú átvitelt. Ezzel szemben a kémiai szinapszisok jellemzően egyirányúak és erősségükben modulálhatók – ez a tanulás és az emlékezés alapja.

Egyetlen neuron több ezer szinapszist is alkothat. A sejthez érkező gerjesztés és gátlás kollektív mintázata határozza meg, hogy az aktiválódik-e. A szinaptikus plaszticitás – a hosszú távú potenciáció és depresszió – lehetővé teszi a tapasztalat számára, hogy átalakítsa ezeket a kapcsolatokat.

• Intercelluláris kommunikáció csomópontja
• Kémiai vagy elektromos
• Neurotranszmitterek felszabadulásának és fogadásának helye
• Képes tartós erőváltozásokra

Az idegi számítások szinte minden aspektusa a szinapszisok tulajdonságaitól függ.