Az élő agy szerkezetét vagy működését vizualizáló technikák a neuroimaging (neuroimaging) kategóriájába tartoznak. A strukturális módszerek, mint például az MRI és a CT, feltárják az anatómiát és a patológiát; a funkcionális módszerek, mint például az fMRI, a PET, az EEG és a MEG, az aktivitás vagy az anyagcsere egyes aspektusait rögzítik.

Minden modalitás eltérő kompromisszumot kínál a térbeli felbontás, az időbeli felbontás, az invazivitás és a mért fiziológiai változó között. A strukturális MRI képes milliméteres léptékű anatómiai feltérképezésre; az fMRI feltérképezi az aktivitás hemodinamikai korrelációit; a PET radioaktívan jelölt nyomjelzőkkel számszerűsíti a molekuláris célpontokat; az elektrofiziológiai módszerek pedig gyors elektromos eseményeket követnek nyomon.

A neuroimaging átalakította mind a kutatást, mind a klinikai gyakorlatot. Lehetővé teszi ugyanazon személy ismételt vizsgálatát, támogatja a műtét előtti feltérképezést, és biomarkereket biztosít a betegség progressziójának és a kezelésre adott válasznak a felméréséhez. Gondos kísérleti tervezésre és statisztikai szigorúságra van szükség ahhoz, hogy elkerüljük az ezekből a módszerekből származó összetett adatok túlértelmezését.

• Az agy szerkezetének vagy működésének vizualizációja
• MRI, fMRI, PET, EEG és MEG vizsgálatok
• Egyensúlyt teremt a felbontás, a sebesség és az invazív jelleg között
• A modern idegtudomány és neurológia központi eleme