Az idegsejtekben lévő elektromos áramok apró mágneses mezőket hoznak létre, amelyek lényegében torzítatlanul haladnak át a koponyán. A magnetoencefalográfia, vagy MEG, ezeket a mezőket a fej körül elhelyezett érzékeny szupravezető detektorokkal rögzíti, milliszekundumos pontossággal közvetlenül mérve az idegi aktivitást.

Mivel a koponya kevésbé keni el a mágneses mezőket, mint az elektromos potenciálokat, a MEG számos forrás esetében jobb térbeli lokalizációt kínál, mint az EEG, különösen azoknál, amelyek a fejbőrhöz tangenciálisan esnek. A módszer csendes, és nem jár sugárzással vagy erős mágneses mezőkkel, amelyek zavarnák más berendezéseket, így alkalmassá teszi a fejlődés és az implantátumokkal rendelkező betegek vizsgálatára.

Az MEG-t a szenzoros és nyelvi területek műtét előtti feltérképezésére, a kognitív folyamatok időzítésének tanulmányozására, valamint az oszcillációs dinamika vizsgálatára használják egészségi állapotban és betegségben. Az MEG és a strukturális MRI kombinálása lehetővé teszi a mért mezők kivetítését az egyén kéregfelszínére. A fő gyakorlati korlátok a költségek és a mágnesesen árnyékolt helyiség szükségessége.

• Idegáramokból származó mágneses mezőket rögzít
• Nagy időbeli felbontás
• Jó lokalizáció tangenciális forrásokhoz
• Klinikai térképezésben és kognitív kutatásban használják