Az improvizáció a zene spontán létrehozása előadás közben. A játékos dallamokat, ritmusokat vagy teljes textúrákat talál ki valós időben, ahelyett, hogy egy fix kottát reprodukálna. A gyakorlat megjelenik a dzsesszben, az indiai klasszikus zenében, a barokk díszítésben és számos néphagyományban.

A sikeres improvizáció a stílus szókincsének, harmóniai nyelvének és ritmikus érzésének mély ismeretén alapul. A zenészek mintákat, skálákat és simításokat gyakorolnak, hogy az ötletek szabadon áramolhassanak, amikor elérkezik a pillanat. Ugyanilyen fontos a többi játékos meghallgatása és reagálása is.

A jazzben az improvizált szóló gyakran az előadás érzelmi és technikai csúcspontja. Más hagyományokban az improvizáció egy már létező dallamot díszíthet, vagy egy modális keretet fedezhet fel. Az improvizáció kockázata a vonzerejének része; a legjobb pillanatok egyszerre elkerülhetetlennek és frissen felfedezettnek érződnek.

• Spontán zenei alkotás
• Stilisztikai ismereteket és odafigyelést igényel
• A jazz és sok más hagyomány központi eleme
• Egyensúlyt teremt a felkészülés és a kockázat között