A beszéd eltűnik; az írás megmarad. Az írás a nyelv látható vagy tapintható szimbólumokon keresztüli ábrázolásának tevékenysége és terméke, amely lehetővé teszi az üzenetek tárolását, távolságokon keresztüli továbbítását és felülvizsgálatát.

Az írás lehetővé teszi az adminisztrációt, az irodalmat, a tudományt és a személyes feljegyzéseket. Inkább oktatás útján tanulható meg, mintsem olyan spontán módon, mint a beszéd. A különböző kultúrák egymástól függetlenül fejlesztették ki az írást, és a rendszerek abban is különböznek, hogy milyen nyelvi egységeket kódolnak.

Az írott szöveg megalkotása olyan tervezést, fogalmazást és szerkesztést foglal magában, amire a párbeszéd nem képes. Az írás-olvasási készség átalakítja a kognitív és társadalmi lehetőségeket, miközben egyenlőtlenségeket teremt az írástudó és az írástudatlan egyének között. A digitális média kibővítette az írás formáit anélkül, hogy helyettesítette volna alapvető funkcióit.

• A nyelv ábrázolása tartós szimbólumokban
• Tanítás útján tanult, nem pedig pusztán elmélyülés útján
• Támogatja a tárolást, a felülvizsgálatot és a távoli kommunikációt
• Rendszerenként és kultúrtörténetenként változik