Minden író jellegzetes lenyomatot hagy a lapon. A hang az a felismerhető jelenlét – a stílus, a hangnem, a perspektíva és a személyiség azon kombinációja, amely egy adott szerző művét önmagának adja. Az erős hang következetesnek érződik a különböző darabokban, mégis elég rugalmas ahhoz, hogy illeszkedjen a különböző témákhoz és formákhoz.

A hangnem részben technikai döntések kérdése: szókincs, mondathossz, képletes nyelv használata, formalitások foka. Érzékenység kérdése is – az író jellegzetes módja, ahogyan a világot érzékeli és az olvasóval kapcsolatba lép. A hang kialakítása gyakran azt jelenti, hogy sokat kell írni, sokat kell olvasni, és fokozatosan el kell távolítani a csodált modellek legnyilvánvalóbb hatásait.

Az olvasók részben azért térnek vissza kedvenc íróikhoz, mert újra hallani akarják azt a hangot. A szerkesztők és a tanárok a „saját hang megtalálásáról” az író fejlődésének mérföldkövének tekintik. Míg a hang metaforája a beszédet sugallja, a jelenség ugyanúgy jelen van a néma prózában is. A hang az elme nyelven működő hangos kézjegye.