A beszélők természetes módon ütemekre bontják a szavakat. A szótag a kiejtés egy egysége, amely jellemzően magánhangzó vagy magánhangzószerű mag köré szerveződik, amelyet opcionálisan mássalhangzók előznek meg a szó elején, és mássalhangzók követnek a kódában.

A szótagszerkezeti megszorítások határozzák meg egy nyelv legális hangszekvenciáit. Egyes nyelvek az egyszerű mássalhangzó-magánhangzó szótagokat részesítik előnyben; mások az összetett hangcsoportokat engedélyezik. A hangsúly, az időzítés és a költői metrum szótagegységeken működik.

A gyerekek már a nyelvi játékok és a korai írás során is korán érzékenységet mutatnak a szótagokra. A fonológusok az univerzális szótagmintákat és a nyelvspecifikus szerveződéseket vitatják. A gyakorlati alkalmazások közé tartozik a kötőjelezés, a kiejtés tanítása és a beszédszintézis.

• A kiejtési egység egy mag köré épül
• Tartalmazhat kezdő és befejező mássalhangzókat
• Formálja a fonotaktikát és a ritmust
• Fontos a tanításban, a költészetben és a technológiában