A barlang mennyezetéről lehulló cseppek a padlóra fröccsennek, és ott ásványi anyagokat raknak le. A sztalagmit a felfelé növekvő halom, amely így keletkezik. A cseppkövekhez hasonlóan a legtöbbjük kalcit, bár más ásványok is előfordulnak egyes barlangokban.

A sztalagmitok általában szélesebbek és kerekebbek, mint a felettük lévő karcsú cseppkövek. Amikor egy sztalaktit és egy sztalagmit találkozik, oszlopot alkotnak. A növekedés szakaszos, és a csepegővíz-utánpótlástól és annak túltelítettségétől függ.

Mivel a sztalagmitok a talajból nőnek, és kevésbé könnyen zavarhatók, a paleoklíma-vizsgálatok kedvelt helyszínei. A bennük lévő rétegek uránsorozat-módszerekkel datálhatók, és elemezhetők a hőmérséklet és a csapadék izotópos és kémiai proxyi szempontjából. Egyetlen jól datált sztalagmit több tízezer éven átívelő folyamatos éghajlati feljegyzést szolgáltathat.

• Ásványi képződmény emelkedik ki egy barlang aljából
• Felfelé nő a csepegő vízből
• Gyakran párosul a felette lévő cseppkövekkel
• Értékes archívum a múltbeli éghajlatról