A paródia egy adott író, stílus vagy műfaj utánzása, amely szándékosan eltúlozza annak jellemzőit a komikus vagy kritikai hatás érdekében. Attól függ, hogy a közönség mennyire ismeri fel az eredeti művet.

A sikeres paródia elég pontosan ragadja meg a célpont modorát, szókincsét és tipikus helyzeteit ahhoz, hogy felismerhető legyen, majd abszurddá fújja őket, vagy feltárja korlátaikat. Cervantes Don Quijote-ja a lovagi románc paródiájaként indult; számtalan későbbi mű parodizálta az irodalmi, filmes és populáris formákat. A paródia lehet szeretetteljes vagy csípős. A kritika egy olyan formája, amely utánzáson, nem pedig közvetlen érvelésen alapul.

A paródia abban különbözik a szatírától, hogy elsősorban stilisztikai vagy általános jellemzőkre összpontosít, nem pedig társadalmi bűnökre, bár a kettő gyakran átfedésben van. A pastiche-tól komikus vagy kritikai szándéka miatt különbözik. A legjobb paródiák még az eredeti mű csodálói számára is viccesek, és túlélhetik célpontjaikat. A gyenge paródiák csupán gúnyolódnak anélkül, hogy megragadnák az eredeti jellegzetességét.

Az az utánzás, amely a szórakoztatás vagy a kritika céljából eltúloz, paródia.